Ezért nem baromság a kerékbilincselés

09/14/2017 - 09:05

KARLOVITZ KRISTÓF  2017.09.13. 15:43 TOTALCAR.HU

„Ezért baromság a kerékbilincselés” címmel megjelent cikkemben arról a Budapest belvárosában lévő, mozgáskorlátozottak számára kijelölt parkolóhelyről írtam, ahová sokszor engedély nélkül is beáll egy-egy autó, melyekre kerékbilincs kerül. Csapdába esnek, mert a bilincs levételéhez köztereseket kell hívni, vagyis az autó addig mozdíthatatlan és a hely foglalt marad.

A cikkre nemcsak olvasóink reagáltak szép számmal, hanem az érintett Fővárosi Önkormányzati Rendészeti Igazgatóság (FÖRI) is. Dr. Pető György igazgatóval és S. Durdon Marianna sajtóreferenssel beszélgettem.

Természetesen az első cikk megjelenése előtt megpróbáltam személyesen informálódni mind a fővárosi, mind az egyik kerületi rendészetnél, de lepattantam, mert nem fogadnak újságírót interjúra, írásban kell beadni a kérdéseket, amelyekre afféle jogászos paragrafusismertetés a válasz. Ezúttal viszont, hogy cikkemet segítő szándékúnak minősítették, rögtön lehetőséget kaptam eszmecserére, így árnyaltabban tudom megközelíteni a Rendészet álláspontját. Talán ők is módosítják hozzáállásukat az újságírókhoz – mindenesetre remélem.

Általános az egyetértés abban, hogy ellene kell hatni a szabálytalan parkolásnak. A „Mikulás-csomag” nem eléggé hatásos, mert sokan nem fizetik be a bírságot. Lehet levelezni, ügyet a rendőrségre áttenni, újra levelezni, iszapbirkózás lesz az egész. Ami a lopóautót illeti, vannak ilyenek a FÖRI birtokában: a kék lámpásokat használják például karambolban megsérült és a forgalmat akadályozó járművek elszállítására, mert egy közönséges autómentő oda sem jutna a helyszínre, épp a baleset okozta dugó miatt. A mozgásképtelen kocsit az első lehetséges helyen lerakják, ahol nem akadályozza a forgalmat, tehát nem valamilyen telephelyre viszik. Veszélyhelyzetet előidéző szabálytalan parkolóhoz sárga-lámpás lopóautó megy ki, mert a bilincselés meghosszabbítaná az elfogadhatatlan helyzetet. Ilyen például egy forgalmas zebra környezete az Állatkerti körúton.

Bilincselni ott lehet, ahol parkolni szabálytalan, de veszélyt nem okoz. Na, mármost, a szabálysértő parkolást meghosszabbító bilincselést elvből elutasító álláspontom szerint előnyben kellene részesíteni a jármű elszállítását – ilyen gyakorlatra van is külföldi példa. Az én (szabályosan parkoló) kocsimat is vitték már odább pár száz méterrel rendezvény miatt, a rendőrség rögtön meg tudta mondani, hol rakták le, és tényleg ott is volt.

Bilincselés helyett elszállítás

003

Fotó: Karlovitz Kristóf / Totalcar

Minap kellemes meglepetéssel láttam, hogy a Damjanich utcában nem megbilincsel a Fővárosi Önkormányzati Rendészet egy tilosban parkoló autót, hanem elszállítja – tehát nem konzerválja, hanem megszünteti a jogellenes állapotot. Nem tudjuk, hogy mekkora szerepet játszott a váltásban a korábbi cikkünk és az azt követő beszélgetésünk Dr. Pető Györggyel, a FORI igazgatójával, de mindenesetre egy kezdődő szemléletváltás jelét szeretnénk látni benne.

Viszont, ha nem zárt telephelyre kerül a szabálytalan parkolás miatt áthelyezett jármű, megint felmerül a lehetőség, hogy nem fizet bírságot a tulajdonosa. Ezt azonban már nem érzem akkora társadalmi veszélynek, hogy sommásan elvessük miatta az egészet. Amúgy pedig meg lehetne tudni, hogy más országokban hogyan oldják meg ezt a problémát. Itt már van egy olyan halvány érzésem, hogy a könnyebb, egyszerűbb intézkedés irányába megy el a hivatal – a megbilincselt autó gazdája csak fizetés után mehet el, sima ügy! Sima, csak jogelvileg aggályos.

Itt lehet panaszkodni

A Fővárosi Önkormányzati Rendészeti Igazgatóság kényesen vigyáz, hogy rendészei betartsák a szabályokat. Ha bárki úgy tapasztalja, hogy ez az ő területükön sérül, bejelentheti a 24 órás ügyelet 1-301-7500 telefonszámán vagy a fori@fori.hu e-mail címen. Minden egyes ügyet kivizsgálnak. Aki pedig kíváncsi, megnézheti a Rendészet honlapját, illetve azon belül például az intézkedések és bevételek kimutatását. Ha viszont valamelyik kerület illetékességi területén ér valakit sérelem, méltánytalanság, nézze meg az autójára rakott cédulán, hogy kihez forduljon orvoslásért, mert a FÖRI csak továbbíthatja az ügyét.

Maradt kételyem az igazgató egy további érvét illetően is: a bilincselés megvan pár perc alatt, és nem zavarja a forgalmat, míg lopóautóra emelni egy járművet negyedóráig is eltarthat, torlódást okozva az utcában. Tetszetős érv, de nem egyszer láttam már a bilincselő rendészek autóját második sorban, tehát forgalmi sávban állni (ami egyébként sárga lámpát villogtatva éppúgy szabályos, mint „megállni tilos” tábla hatálya alatt) – semmivel sem kevésbé akadályozott másokat, mint egy lopóautó tette volna.

Némiképp hasonló a helyzet a zöldterület védelmével is. Rendezvény (például futóverseny) miatt lezárják az 56-osok terén a nagy, ingyenes (egyelőre még, de már látszanak jelei, hogy fizetős lesz) parkolót, mikor amúgy is a megszokottnál több autó érkezik. Hová álljanak, például vidékről jött maratonisták? Néhányan a gyep szélére. Csúnya dolog, elvárható lenne, hogy parkoljon le messzebb, jöjjön a helyszínre BKK-val vagy taxival, jogos a szankció. Elegáns és vita nélkül indokolható lenne az odébbszállítás, ha úgy tud odaállni a lopóautó, hogy ne károsítsa a füvet. Megfigyelésem szerint többnyire volna ilyen lehetőség, kiváltva a sematikus kerékbilincselést. Lehet, hogy nagyobb teret kellene adni a valós helyzetet mérlegelő helyszíni döntésnek, ami persze feltételezi a rendész átminősítését „kerékbilincselő automatából” a közjó intelligensen eljáró szolgájává.

A többek között pszichológus végzettségű Dr. Pető György kifejtette, hogy háromlépcsős a szabályelfogadás: ez elsőben azért viselkedik szabályosan valaki, mert tart a szankciótól, a másodikban mert elfogadja a szabályok helyességét, a harmadikban pedig beépíti a gondolkodásába. Nyilván az utóbbi az ideális. Csakhogy annak általánossá válásához szükséges, hogy koherenciát lássanak az emberek a szabályok és a józan ész, a saját jogérzékük, illetve a szabálybetartatók kifogástalan eljárásmódja között. És épp ezek sérülnek, ha úgy érezheti az ember, hogy nem is egy adott hely szabadon tartása a lényeg, hiszen odabilincselték a kocsiját, hanem a kaszálás – hiszen nem várható el mindenkitől, hogy ismerje az itt felsorolt szempontokat, illetve, hogy maradéktalanul egyetértsen velük.

A Rendészet persze nem önkényesen, hanem törvények, szabályok alapján ténykedik (még ha árnyalatokon lehetne is finomítani). Ráadásul bilincselnek az egyes kerültetek is. Az önkormányzatiság Budapesten „kétszintű”, a kerületi rendészetek nincsenek alárendelve a fővárosinak, még a szabályok sem egységesek, tehát előfordulhat, hogy valamiért bilincsel az egyik, de nem bilincsel a másik. Az autósok szempontjából ez éppúgy nem elfogadható, mint a parkolóterületek felosztása: ha valaki rossz automatába dobja a pénzt (például az Erzsébet körút és a Király utca kereszteződésénél: a Körút fővárosi terület, az utca egyik oldala hatodik, a másik hetedik kerület), olyan, mintha nem is fizetett volna. Alapvető elvárásunk az egységesítés – nem erdő ez a város, ahol vadászati jogokat osztottak ki.

Alapvető problémának látom, hogy a széttagoltság miatt a jogszolgáltatás és szabályozás nem felel meg egy élhető nagyváros igényeinek. Egyszerűen azért nem, mert senki sem gondolta végig az egészet, egységes szemlélet alapján, például a parkolás szempontjából. Pedig ideje lenne, mert a jelen helyzet, összességében, már indokolt dühöt és ellenérzést szül az érintettekben. Talán ilyesminek a megnyilvánulása a bírságbefizetési hajlandóság nagymértékű és hirtelen csökkenése: kezdik megunni az emberek a gépies és tömeges büntetgetést, miáltal csökken a társadalmilag elfogadott szankciók pozitív hatása is. Ez természetesen már nem a Rendészet ügye, hanem magasabb instanciáké.

 

http://totalcar.hu/magazin/kozelet/2017/09/13/ezert_nem_baromsag_a_kerekbilincseles/?utm_source=index.hu&utm_medium=doboz&utm_campaign=link

Elszállították sza- bálytalanul parkoló gépkocsiját? Itt meg- találhatja, csak a rendszámot kell beírnia keresőnkbe.